elegem van. nem is tudom miből, de azt tudom,hogy mindenből.
lassan már egy órája csa kbőgök.bőgök és bőgök.
az egerek már biztos nem szomjasak, eleget itattam őket, lehet,hogy sótúladagolásuk lesz, mert ugyebár a könnyem tiszta só.
annyira rosszul érzem magam, hogy csak na.aszt hiszem az a baj,hogy nem találom a helyem. nem tudom, mit akarok, mit csinálok, nem tudom,hogy kikre számíthatok.kezdek igazán elveszni.telikmúlik az idő. hetek hónapok évek szállnak el nyomtalan, anélkül, hogy elmondhatnám, hogy ezért érdemes volt felkelni. bár ha ebbe alaposan belegondolok nem igaz, mert voltak jó dolgok, jó élmények is értek, de persze ilyenkor ne maz ju eszembe csak a rossz dolgok.
kezdem unni,hogy lssan napok óta a sírás kerülget percenként.suliban, a vonaton és persze itthon is. főleg, hogy úgy sírjak,hogyn e lássa senki, ert akkor magyarázkodnom kéne, és asszem azt egyáltalán nem tudnék.
kéne egy óriás adag pozitívenergia gombóc, beleütni a fejembe,hogy térj észhez!, s minden jó lesz, örülni fogsz, a rossz gondolatok eltűnnek a fejemből, s nem érzek semmi olyat,ami csak árt nekem.
valahogy ez a szöveg igencsak önsajnálatnak tűnik, de olyan jó leírni mindent,

elég is lesz