asszem megfelekeztem arról, hogy nekem blogom van, ami annak köszönhető,hogy telnek a napok, anélkül,hogy bármit csinálnék, bármiféle értelem nélkül.
végre itt a jóidő, aminek örülök is ,végre rövid ruhák, meleg. bár erről az időről inkább az jut eszembe, hogy mindjárt itt a nyár,amit hát nem igazán szeretnék.nincsenek túl jó tapasztalataim a nyarakról, de se baj,majdcsak elleszek.eddig jó sok nyarat túléltem.
asszem emondhatom,hogy a suliból kurvára elegem van.egyszerűen nem megy, szar jegyeket kapok.tanulni nem tudok, egyszerűen erőm sincsen elkezdeni, vagy ha elkezdem se jutok messzire benne.
a mai napból, amire erőfeszítés nélkül tudok emlékezni, az a föci,amiből dogát írtunk, ami persze jónehéz volt. este tanultam is ,de ne msok eredménnyel.bár,hogy őszinte legyek nem sok kedvem volt hazamenni, inkább találtam magamnak más elfoglaltságot. asszem a hétfő egy órája volt gyilkos mégpedig a tesi, ahol a tűzőnapon futkároztunkdobáltunkröpiztünkfutottunkfutottunk...mindezt persze feketébe. jó szar.
na asszem elég ennyi, írni sincs kedvem.
 

Néha csend tölti be a szívet és a lelket, ha a zajos világ meghátrál és megengedi, hogy ráleljünk a békére. Olyan rövid ez a pihenő! Becsüld meg a pillanatot!